Kora tavasszal fogyasszunk vadon termő gyógynövényeket!

Kislány koromtól kezdve, mindig is vártam, hogy kitavaszodjon. Ez egyet jelent számomra a kirándulással, a kalanddal és a felfedezéssel. A Dunakanyarba például minden évben ellátogattunk, előbb a hóvirágok, majd az ibolya és a kankalin virágzását lesni. 

Felnőttként nyilván jóval tudatosabban közelítem meg a természetet, de a mai napig elvarázsol a ritmusa, és mindaz a varázslatos összhatás, amivel az érzékeimre hatva minden esetben megérint. Felnőve, ahogyan elkezdtem a gyógynövényekkel mélyebben ismerkedni, az élményeimhez immár botanikai és fitoterápiás tudás is társult.

Ebből a tudásból szeretnék a cikkeimen keresztül megosztani, olyan gyakori, vadon termő gyógynövények és gyógynövény receptek bemutatásán keresztül, amelyeknek minden család házipatikájában ott lehet a helyük. Első, e témában írt cikkemben két tavaszi vadon termő gyógynövényt mutatok be.

Kora tavasszal az első nyíló virágok között van ez az évelő, ibolyafélék családjába tartozó, lilán virító illatos virág. Erőszéleken, bokrok alatt, gyakran egész telepekben nő. Alacsony, mindössze 5-8 cm magas évelő , lágyszárú növényke, melynek gyöktörzséből növő indák alkotnak telepet.  Kerti változata is fogyasztható, de apró, vadon növő, lila virágú társai a legillatosabbak és legaromásabbak.

Az ibolya talán a legismertebb fogyasztható vadon termő gyógynövényünk. Illóolaj tartalmának köszönhetően a kozmetikai ipar fontos alapanyaga, kifejezetten drága parfüm alapanyag is.

Kevesebben tudják róla, hogy természetes összehúzó-fertőtlenítő hatással is rendelkezik – ezért a kora tavaszi meghűlések hatásos gyógynövénye.

Szedni a teljesen kinyílt virágokat lehet, és érdemes a délelőtt, a reggeli harmat felszáradása után leszedni. Ekkor koncentrálódik benne a legtöbb hatóanyag és aroma, és ha gyógyászati célra használjuk, nem árt, ha száraz a virág a további felhasználásához.

• Torokfájást, hörghurut tüneteit csillapíthatjuk ibolyás mézzel.

• Egy kis üveg akácmézbe (250 ml) szedjünk bele közvetlenül kb egy nagy marék friss virágfejet.

• Pihentessük egy hétig, és máris fogyasztható.

• A virágokat is megehetjük!

A gyermekláncfű, vagy pongyola pitypang, pitypang, a fészkes virágúak családjába tartozik, erős, mélyre nyúló gyöktörzsű, évelő növény, ami akár a 45 cm magasságot is elérheti.

Elsősorban gyűjtött, a kertek és rétek-mezők vadvirága. Tavasz közepétől végéig virágzanak nagyméretű, sárga szirmú virágai, melyek üreges száron helyezkednek el. A virágot leszedve a szár fehér tejnedvet ereszt. A beporzók is kedvelik, virágzása teljében igazi méhlegelővé alakul a gyermekláncfűs gyep.

A gyermekláncfű növény minden része fogyasztható, és gyógyhatással bír. Elsősorban a májra, az epére, a vizelet kiválasztási rendszerre, a vérre és az emésztésre hat. Tavaszi és őszi tisztítókúrák, teakeverékek gyakori gyógynövénye. Kúra szerűen maximum egy hónapig javasolt fogyasztani. Epekő esetén erős epehajtó hatása miatt nem javasolt. Kismamák, várandósok fogyaszthatják bátran.

Leveleit virágzás előtt fogyasztjuk frissen, salátának, vagy száríthatjuk meg teának. A zsenge leveleknek kevésbé keserű az íze, ezért friss zöldként legfinomabb kora tavasszal, még virágzás előtt fogyasztani.

A virágokat frissen fogyasztjuk, teljes virágzás idején, salátába, szendvicsre tehetők, vagy limonádé, szirup készíthető belőlük (ez utóbbit nevezik pitypangméznek is). A virágok szedésénél érdemes szárral együtt leszedni, és utána eltávolítani a virágfejeket  a szárról. A virágfejeket hagyjuk egy kis időre pihenni feldolgozás előtt, hogy az apró rovarok távozni tudjanak belőlük. Mosni, ha tiszta helyről szedtük, nem szükséges, így az értékes virágpor is rajtuk marad, és belekerül az ételünkbe.

A virágszárak frissen fogyasztandók: a népgyógyászat szerint cukorbetegek számára jótékony a virágszárak elrágcsálása virágzás idején szedve és alaposan megmosva. A virágszár a májra és az epére is hat, gyulladás esetén: ekkor 5-10 virágszárat fogyasszunk el naponta belőle, 3-4 héten keresztül.

A gyökereit nyáron használjuk nyersen, jól megpucolva, megmosva a salátába téve, vagy szirupot főzve belőlük. Gyakoribb azonban, hogy ősszel vagy egész kora tavasszal ássák ki a gyógynövény gyűjtők, és szárítva aprítják teának. Ritkábban pótkávéhoz is szokták adagolni a gyökerekből készült szárítmányt. 

• A sziruphoz szedjünk 2 nagy marék pitypang virágot, és 1 liter vízben kis lángon kezdjük el főzni.
• Amikor már majdnem felforrt, gyöngyözik a víz, vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni.
• Másnap szűrőn átszűrjük, a virágokból is minden lét kinyomkodunk kézzel.
• Ehhez a léhez hozzáadunk 1 kg cukrot és egy felkarikázott fél citromot. Visszatesszük a tűzhelyre és óvatosan, anélkül, hogy felforralnánk, melegítjük, főzzük tovább, és így sűrítjük a kívánt állagúra. Ehhez végezzünk kanálpróbát.
• Kifertőtlenített befőttesüvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Az üvegek fertőtlenítéséhez, kis vízzel tegyük be a mikróba 3 percre.

• Gyógyteának készítve, 1 csapott evőkanál szárított levelet forrázzunk le 2,5 dl vízzel. 10-15 perc állás után leszűrve fogyasztható a tea.

• 1 csapott evőkanál szárított gyökeret forraljunk 2,5 dl vízzel, forrást követően 3-4 percig forraljuk, és ezt követően még 15 perc pihentetés után, leszűrve fogyasztjuk.

• Étkezés előtt fél órával célszerű fogyasztani abban az esetben, ha étvágyjavító hatását is szeretnénk élvezni.

• Naptól védett hűvös helyen, zárt tárolóedényben egy évig őrzi meg teljes jótékony hatását.

 Védett növényt ne gyűjtsünk! Menjünk biztosra a növényhatározásnál.

Ha bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget a témában tapasztalt személytől! Léteznek egymáshoz erősen hasonlító növények a természetben, és míg egyikük gyógyhatású, másikuk elképzelhető, hogy mérgező. Ezért a meghatározásnál minden tényezőt (pl. termőhely, levél és szár / törzs formája, színe, teljes növény mérete, virágzat színe, formája, milyensége és illata, termés formája és jellemzői, növénytársulások, stb.) vegyünk figyelembe. Nem elegendő a növényhatározó applikációkra hagyatkozni!

Ahhoz, hogy a természetben is biztonsággal felismerjük a jótékony növényeket, többször is találkoznunk kell velük a saját élőhelyükön, így tanuljuk meg a helyes meghatározásukat.

A terület, ahonnan fogyasztásra szánt gyógynövényt gyűjtünk, legyen tiszta, azaz mentes a civilizáció szennyeződéseitől: utaktól, portól, háztartási vagy ipari hulladéktól, vegyszerektől.

Tartsuk tiszteletben a természetvédelmi és tájvédelmi területeket, onnan ne gyűjtsünk. Gyűjthetünk saját kertünkből is, ha megfelel az előző kitételeknek. Csak annyi növényt szedjünk le, amennyire valóban szükségünk van, és csak azokat a növényi részeket, amiket fel is kívánunk használni.

Soha ne szedjük le a területen található összes mennyiséget, gondoljunk a beporzókra és az állomány gyarapodásának lehetőségére! Cserébe a következő évben ismét szedhetünk kedvenceinkből.