A tavasz sokoldalúan fogyasztható virága: a bodza

 A bodzavirágból készült élvezeti és egészséget támogató élelmiszerek arany színű, aromás, illatos, könnyed italok vagy étkek, amelyeket mintha az erdei tündérek ihlettek volna!

Tavasszal, a nyár elején, gazdag virágú bokrokról gyűjthetjük hozzá az alapanyagot. Ismerjük meg részletesebben e vadon növő gyógynövényt!

A fekete bodza fa nagyméretű bokor vagy kisebb fa, mely a pézsmaboglárkák, és azon belül a bodzafélék családjába tartozik. Országszerte jellemzően erdő, mező- és útszélek gyakori, igénytelen, cserje vagy fa növénye. A bodza ágai ívesen lehajlóak, levelei szárnyasan összetettek, szélük fogazott. A bodza virágzata bogernyős, és jellemzően május első felében kezdenek nyílni a pici, sárgás-fehér, aromás-mézes illatú virágok. Nem összetévesztendő a gyalogbodzával, amely nem bokor vagy fa alakjában nő, és virága sem kellemes illatú, vagy a vörös bodzával, mely főképp a bogyója színében különbözik tőle.

Bogyója, levele, sőt szára is gyógyhatással bír, fogyasszuk hát a bodza minden részét egészségünk megőrzése vagy akár helyreállítása érdekében!

A fekete bodza legismertebb felhasználási területe az őszi téli évszakok meghűléses betegségeinek kezelése. Ekkor a virágját használjuk, gyógyteaként, mézként, szörpként, de akár inhalálhatunk is a főzetével. A bodzavirág tea izzaszt és tisztítja a vérünket, segít hurutos köhögés esetén, javítja az emésztést, izzasztó hatású, sőt, inhalálva a teával, hatékony ellenszere a náthának, a fülfájásnak és a rekedtségnek is. A felső légúti betegségeken túl az érrendszerre, immunrendszerre is jó hatású. A bodzavirágot májusban és júniusban gyűjthetjük, szárítva tárolhatjuk teának, de akár szörp alapanyagnak is. Beszáradási aránya 6:1, azaz 6 egység friss virágból marad 1 egység szárított.

A bodza levelét víz- és hashajtóként alkalmazza a népi gyógyászat, és enyhe fájdalomcsillapítóként is hat reumás fájdalmak esetén.

A bodzabogyóból főzött tea enyhe hashajtóként vethető be, a sötétre érett bodzabogyókból pedig flavonoidokban gazdag lekvár főzhető, amivel immunrendszerünket erősíthetjük meg. Vigyázzunk, ne fogyasszuk nyersen sem a hajtást, sem a bogyókat, ízük keserű, hányingert és hasmenést okoznak.

• A bodza jótékony hatóanyagait mézben is kivonhatjuk házilag. Ezt nevezzük mézes macerálásnak. Nagy előnye az, hogy a virág értékes illóolaj tartalmát megőrzi a méz.
• Egy évnél nem régebbi, jó minőségű, semleges ízű mézet, például akácmézet használjunk. Az üveg méz 1/5 részét leöntjük, és friss bodzavirággal töltjük fel az üveget. A virág legyen száraz, és minél inkább csak a virágokat szedjük bele, a szárakat ne.
• Lezárjuk az üveget, és szobahőmérsékleten két hétig érleljük, időnként átforgatva az üveget, hogy a virágok jól beleázzanak.
• Az idő leteltével leszűrjük, de benne is maradhatnak a virágok, és már fogyasztható is a bodzás gyógyméz.

Meghűlés, nátha, influenza, légúti fertőzések, torokfájás, esetén 1-1 kiskanállal vegyünk be belőle.

• Illatos, nyugtató hatású gyögynövényes párna készíthető bodzavirágból és levendula virágból.
• Mindkét virágból a már megszárított, szárukról leválasztott virágokat használjuk.
• A párnahuzat méretétől függő mennyiségű bodza – és levendulavirággal töltjük meg lazán a párnát. Elég egy kisebb, kb. 30×20 cm-es párnát készíteni, mivel fejünk mellé, vagy akár homlokunkra téve is használhatjuk elalvás előtt.
• Amikor már csökken a gyógynövények illata, a párna „átmasszírozásával” frissíthetjük fel. Időnként nem tűző napon, friss levegőn ki is szellőztethetjük.